Nagy Remények (Gilmour, Samson)

Fiatalságunk horizontja mögött
Vonzások és csodák világában
Gondolataink állandóan és keretek nélkül kóboroltak,
Az elválás harangjai megszólaltak

Végig a Hosszú Úton, le a Töltésen
Még mindig találkoznak-e a Vágásnál

Volt egy szakadt banda amely lábnyomainkat követte,
Kik futottak míg az idő el nem vette álmainkat
Maga után hagyva a miriád kis lényt kik próbálnak minket a földre szorítani,
Egy lassú romlással ellátott élethez.

A fű zöldebb volt,
A fény is világosabb,
Barátokkal körülvéve
A csodák éjszakáin

Hátranézünk a mögöttünk égő hidak hamui között
Hogy egy pillantást vessünk, milyen zöld is volt odaát
Lépünk előre, de visszatántorgunk
Valami álmos apály erejétől húzva
Egy magasabb ponton kibontott zászlókkal
Elértük szédítő magasságát álmodott világunknak.

Megátkozva örökre vággyal és becsvággyal
Még mindig ki vagyunk éhezve valamire
Könnyes szemeink még mindig a horizonton kóborolnak,
Holott voltunk már ez úton százszor is talán

A fű zöldebb volt,
A fény is világosabb
Az íz is édesebb,
A csodák éjszakáin
Barátokkal körülvéve
A hajnali köd fényében
Vízzel körülölelve
A végtelen folyó

Örökkön-örökké