writing


Healy could directly ask, “Is Bill cheating?” Instead, he writes a donut around the subject. As the piece spirals out to 2,000 words, the donut grows into a 20-inch Michelin radial, and the radial becomes a NASCAR oval. The experienced reader finds himself searching the infield of this great expanse for what appear to be clues.

A fenti írás a Slate magazinban jelent meg. Megpróbálom lefordítani:

Healy közvetlenül megkérdezhetné: “Bill félrelép?” Ehelyett, ír egy fánkot[1] a téma körül. Ahogy a cikk kiterebélyesedik 2000 szavasra, a fánk egy 20-hüvelykes Michelin abronccsá[2] növi ki magát, és az abroncs NASCAR- oválissá[3] válik. A tapasztalt olvasó azon kapja magát, hogy a belsőjét keresi eme nagy kiteljesedésnek, hogy mik lehetnek a rejtély kulcsai.

Szóval azt hiszem, valami ilyesmit hívnak az írás művészetének. Tökéletes képi világ, kameramozgás, hasonlatok, minden.

A cikk egyébként nem túl érdekes, Bill Clinton házaséletéről szól, és ahogyan ezt a New York Times megpróbálta tálalni. Bulvárcikk, de a stílus nem bulvárkategória.

Széljegyzetek:

[1] Az amerikai fánk tórusz alakú, mint egy úszógumi

[2] A Michelin találta fel a ma ismert kerékabroncsot, ezért ott Michelin-abroncsnak nevezik.

[3] A NASCAR egy népszerű autós sport Amerikában, ovális pályán közlekednek.
Cracking the New York Times Bill and Hillary code. By Jack Shafer

(A cikk apropója a filmváltozat pénteki megtekintése volt :) )

Dan Brown könyve, mint tudjuk, felborzolta a kedélyeket, és minden idők egyik legnagyobb bestsellere lett. A könyvet még nem sikerült elolvasnom (buszon beleolvastam már máséba, vagy amikor ismerős otthagyta az asztalon), de amint azt a kritikákból tudjuk, a szerző leginkább részletes leírásaival, adatokkal, tudományos érvelésekkel próbálta megfogni közönségét. Meglehetősen tájékozott volt a gnosztikus írásokban, tisztában volt vele, hogy Newton szabadköműves volt (talán tanítják arrafelé?), és egy csomó olyan dologgal, amit nem vágnak hozzád a középiskolában.

A Da Vinci-kód, ha levesszük róla a sallangot, a klasszikus homoiusion-homousion (istenember, vagy emberisten) problémára vezet minket vissza.

Az egyháznak pedig semmi másra nincs szüksége épp most, mint megújulásra.

(more…)

« Previous Page