literature


Mostanában e-bookon éltem. Az indok egyszerű: mindig nálam van (a java-s mobilomon), tetszőleges mennyiség tartható egyszerre a táskában (egy könyv oldalanként ~1KB körül van), és a világítás eleve megoldva, a kijelző háttérvilágításának (és a fehér alapszínnek) hála, így éjjel se zavarom szobatársaimat.

Történt azonban, hogy a Dűne Istencsászára c. könyvet sehogy nem akarta megenni a szokásos E-book readerem (a MobiBook2) a méret miatt, így kénytelen voltam más eszköz (ezúttal ReadManiac) után nézni. Ez azonban néha megbolondult, meg maga az e-book történetesen ritka sz.r minőségű volt, így, mikor épp a Nyugati aluljárójában jártam egy könyvesbolt előtt, azt mondtam magamnak: “eh, megnézzük van-e”;volt, lehetett kártyával fizetni (egy aluljáróban…), elhoztam.

Nos, azóta nincs 10 oldal, hogy haladtam vele, pedig ennek két hete.

Az okok nagyon egyszerűek: a Dűne Istencsászára már túl nagy formátumú ahhoz, hogy beférjen a laptoptáskámba a gép mellé, a WC-re mobilt vinni mégiscsak kevésbé néz ki hóbortosan mint könyvet (pláne hogy egyáltalán nem feltűnő), éjszaka lefekvés után pedig fejlámpa hiányában nem tudom olvasni.

Szóval biztos nagyra értékelendő a papír illata, azt hiszem, maradok az e-booknál: nekem már most kényelmesebb.

(Ja, és a Librinél van partnerprogram (affiliate), ez tetszik, csak a Nyugati aluljáróját nem szabadna említenem ha beszállnék, így egyelőre kihagyom az 5%-ot)

Van ugye a villanykarnak egy újságja, illetve, hát, pontosítsunk, van egy a villanykar pénzén villanykaros hallgatók által írt és szerkesztett újság (lásd később), az Impulzus. Az talán sokat elmond, hogy egy villanykari újságnak nincs online változata (de annyira se, hogy pdf-ekben feltolják archíválási okokból), de mielőtt még nagyobb lenne a baj, talán húzzuk ki a nyomtatót, és zárjuk le a billentyűzetet.

(more…)

A Kosztolányi Dezső téri Feneketlen-Tó páratlan látványosság e metropolisz szívében: nádasával, kis parti sétányával és nem utolsó sorban a Szent Imre templom középtájt uralkodó tornyaival holmi kisváros festői panorámáját tárja elénk.

A semmi hatalma

A Kosztolányi Dezső téri Feneketlen-Tó páratlan látványosság

(more…)

ért: Az asszony nem értette, hogy öt év házasság után miért hagyja el a férje. Nem egy másik nő miatt megyek el, mondta a férfi, hanem azért, mert nem illünk egymáshoz. Mások se illenek, mégis jól megvannak, érvelt a nő. Az lehet, mondta a férfi, de én úgy menekülök tőled, mintha időben kiszállhatnék egy szakadékba zuhanó kocsiból.

fiú: A fiú hosszú éveken át azt gondolta, még ha különbözőek is az emberek, nagyjából azért egyformák. Csak azt nem értette, magához hasonlót miért nem talál.

Podmaniczky Szilárd: Szép magyar szótár (ÉS, 2006 06 16)

Ui: így szabad idézni? 

Épp Scobleizer blogját olvasom, a kilépésének okait kutatva.

Borzalmas.

Mondjuk jellemző, hogy ergonómia órán a tartalomergonómia slide üres volt, inkább én jelentkeztem, és mondtam el a véleményemet a dologról, na de azért mégis.

A web nem Leslie L. Lawrence - könyv. Ne írj 200 oldalt mindenféle kiemelés nélkül.

Tudom, hülye kis webegyes vagyok, hogy Nielsen-t és Lynch-et reklámozok 2006-ban, de könyörgöm, azok legalább tudták, hogy nem szabad más emberek idejét elb.ni. Nem engedheted meg magadnak, hogy mindenféle tagolás és kiemelés nélkül kirakj bármit, ami 3 sornál hosszabb, komolyan.

Ez a Web. Nem az Élet és Irodalom hasábja, de még csak nem is egy verseskötet, és pláne nem naplóregény. Nem papírból van, nem akkor (pihenőidőben) és nem ott (az ágyamban) olvasom, és nem Te vagy az Egyetlen Kiválasztott Blog. Kinyomtatni se foglak ezért.

Egy információmérnök kiborulását olvashatták hölgyeim és uraim, 2006-ból, aki még mindig hisz abban az ócska elvben, hogy a web egy újfajta médium, nem papír és nem ért egyet Tóta W. Árpáddal sem abban, hogy a publicisztika eredménye mindig szöveg, és csak a szöveg számít, annak ellenére, hogy simán megérdemeltnek tartja a Pulitzer-díját, és azon kevés író közé tartozik, akinek még igyekszik a szövegein végigrágni magát.

Én kérek elnézést.

Healy could directly ask, “Is Bill cheating?” Instead, he writes a donut around the subject. As the piece spirals out to 2,000 words, the donut grows into a 20-inch Michelin radial, and the radial becomes a NASCAR oval. The experienced reader finds himself searching the infield of this great expanse for what appear to be clues.

A fenti írás a Slate magazinban jelent meg. Megpróbálom lefordítani:

Healy közvetlenül megkérdezhetné: “Bill félrelép?” Ehelyett, ír egy fánkot[1] a téma körül. Ahogy a cikk kiterebélyesedik 2000 szavasra, a fánk egy 20-hüvelykes Michelin abronccsá[2] növi ki magát, és az abroncs NASCAR- oválissá[3] válik. A tapasztalt olvasó azon kapja magát, hogy a belsőjét keresi eme nagy kiteljesedésnek, hogy mik lehetnek a rejtély kulcsai.

Szóval azt hiszem, valami ilyesmit hívnak az írás művészetének. Tökéletes képi világ, kameramozgás, hasonlatok, minden.

A cikk egyébként nem túl érdekes, Bill Clinton házaséletéről szól, és ahogyan ezt a New York Times megpróbálta tálalni. Bulvárcikk, de a stílus nem bulvárkategória.

Széljegyzetek:

[1] Az amerikai fánk tórusz alakú, mint egy úszógumi

[2] A Michelin találta fel a ma ismert kerékabroncsot, ezért ott Michelin-abroncsnak nevezik.

[3] A NASCAR egy népszerű autós sport Amerikában, ovális pályán közlekednek.
Cracking the New York Times Bill and Hillary code. By Jack Shafer

(A cikk apropója a filmváltozat pénteki megtekintése volt :) )

Dan Brown könyve, mint tudjuk, felborzolta a kedélyeket, és minden idők egyik legnagyobb bestsellere lett. A könyvet még nem sikerült elolvasnom (buszon beleolvastam már máséba, vagy amikor ismerős otthagyta az asztalon), de amint azt a kritikákból tudjuk, a szerző leginkább részletes leírásaival, adatokkal, tudományos érvelésekkel próbálta megfogni közönségét. Meglehetősen tájékozott volt a gnosztikus írásokban, tisztában volt vele, hogy Newton szabadköműves volt (talán tanítják arrafelé?), és egy csomó olyan dologgal, amit nem vágnak hozzád a középiskolában.

A Da Vinci-kód, ha levesszük róla a sallangot, a klasszikus homoiusion-homousion (istenember, vagy emberisten) problémára vezet minket vissza.

Az egyháznak pedig semmi másra nincs szüksége épp most, mint megújulásra.

(more…)