Kértétek, itt van. Alapvetően itt a modultervezésről lesz szó, a komplett rendszerek tervezése egyrészről picit más tészta, másrészt ebből a szempontból meglepően sokszor van megkötve a kezünk. Érdemes elolvasni a cikket is, de a kapcsolódó két esettanulmány a legértékesebb talán.

Ha a specifikáció megvan, hányszor adjuk oda tetszőleges, az implementációs környezetet valamelyest ismerő kollegának azt, már implementált (és titokban: tesztelt) terméket várva vissza cserébe? Mi sem természetesebb ennél, nem igaz? Az alkotói szabadság, a modulok amúgyis függetlenek, a srác amúgyis megbántódna, ha beleszólnának a dolgába… ugye?

Hát egy lúf.szt.

Alapvetően a kód azon részei, amit senki nem menedzsel (nem látja senki a készítőjén kívül), fekete dobozok. A fekete doboz pedig nem elhanyagolható valószinűséggel lehet rossz, hibás. Azt, hogy megvalósítja-e egyáltalán a specifkációt, csak akkor tudjuk, ha ténylegesen leteszteltük (amit általában szintén a programozóra bízunk..). A specifikáció gyakorlatilag mindig interfészspecifikáció: azt mondja meg, adott interfésze(ke)n keresztül milyennek tűnjön a program. Lehet ez UI, lehet ez adatbázis, de lehet épp másik programrész.

A tervezés elsődleges feladata, hogy részekre válassza a megoldandó feladatot, a részek közti összefüggéseket (interfészeket) pedig rögzítse. Tehát eme fázis nem más, mint részekre bontás, és részspecifikálás.

(more…)