Avagy, lusta vagyok leveleket írni

A kedvenc karácsonyi dallamom a Carol of The Bells, másnéven Ukrainan Carol, abbol is Ray Conniff 1962-es feldolgozása:


Ugyanis olyasmit mond el, amit kevés karácsonyi dalban látok viszont.

Ez nem a meleg szobák éneke: ez a vidéké, a hideg télé, a bizonytalanságé, a félve kimondott reményé, a csakazértis Jézusé, amikor már csak kapaszkodóként is ezt énekled, mert bár Tudod, de bizonyos sose lehetsz benne teljes valójában földi léted során, mégha naponta tapasztalod is.

Ez az értékrendeddel ellentétes világban énekelt dallam, aminek része vagy, de mégse úgy jó itt amit jónak hívnak, ahogy szeretnéd, hogy jó legyen, a huszonegyedik századi mindennapok tapasztalata - és a huszadik századi Ukrajnáé is minden bizonnyal. De mégis, bár picit félve, kiállsz, és Jézusért kiáltasz.

Az eredetileg kora tavaszi szerencsekívánó versikét már abban az időben írta át Leontovics kórusművé, amikor Ukrajnában az újévet nem tavasszal, hanem január közepén ünnepelték, megmagyarázva ezzel az eredeti szöveg- és dallamvilág különbözőségét. Keresztény kontextusra és angol szövegre csak a 30-as években ültette át Peter Wilhousky.

Ezt a hangulatot adja vissza olyan jól a Connif-feldolgozás.

Az ukrán eredetit meg lehet hallgatni itt (Oleg Bulaschenko professzor oldaláról).

Ebben a playlistben pedig 3 kiváló feldolgozás szerepel egymás alatt, köztük egy cseh amatőr kvintett zseniális videója.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és - bár addig tervek szerint jelentkezünk - sikeres új évet!