(Diszklémer: A Simonyi Károly szakkollégiumnak tavaly májusig voltam tagja)

Ennek igazából nem itt lenne a helye, mégis ide írom, mert ezt látjátok, a KSZK Blog pedig valószínűleg már nem működik, nem is nézi régóta senki.

Először is hadd tisztázzak valamit: a szakkollégium - számomra - egy olyan szervezet, ami a “szakmai elit” képzésére irányul, mint ahogy azt az (1895-ös alapítású) Eötvös Collegium honlapján is olvashatjuk:

1. Elitképzés. Igen, elit, amennyiben a latin eligere kiválogatni, kiválasztani jelentést szó szerint értelmezzük. Mert a kitűnően érettségizettek, akik közül volt Eötvös kollégista tanáraik ajánlásával is csak a legkiválóbbak kerültek alapos felvételi beszélgetések (fejtapogatásnak, fejkopogtatásnak nevezték) után a Ménesi útra - valóban kiválogatottak voltak. Még ha ez sérti is az ábécé demokratikus sorrendje szerint válogatni kívánók, hamis egyenlősdit hirdetők erkölcsi érzékét - így szeretnénk válogatni ezután is.

Elitképzés

Nem mindegy, milyen definícióból indítjuk a szakmai elitet. Az informatikában - elnézést kérek a villamosmérnököktől, úgy érzem, jobb ha nem szólok az ő dolgaikba bele - az elit fogalma nehéz kérdés;nem mindegy, a menedzsmenttudást és a mérnöki látásmódot, a specializációt és a széles látókört, az újszerüséget és a stabilitást milyen súllyal vesszük figyelembe. Számomra az elit valami olyasmi, ami képes húzóerő lenni; nem beosztott szuperkóder, nem topmenedzser, de: szakmai vezető.

Persze ezzel most lehet egyetérteni meg nem egyetérteni, ezzel most nem foglalkozom. Maradjunk még egy picit az elitképzés témakörénél, feltéve, hogy valamilyen definíciót kialakítottunk magunkban. A Dűne sardaukarjait (ha így tetszik, a francia idegenlégiót) és a modern szakkollégiumot valamiféle módon próbálom most összekötni néhány fogalommal:

  • Megpróbáltatás: Nehéz bekerülni, nehéz kiállni az első időszakot. Nem jó, ha a felvételi könnyű, nem jó, ha bárkit felvesznek, nem jó, ha érdektelen a felvétel szempontjából a tényleges eredmény. Akkor nem érték a bekerülés, mert nem szenvedtek meg érte. Nem lehet kamufelvételit iratni.
  • Folyamatos helytállás: Ha valaki megtagadja a parancsot, vagy nem végzi el az újabb-és-újabb feladatokat, kiesik. A hagyományos szakkollégiumok folyamatosan előadást tartatnak (ez kvótát jelent!), vizsgákat, képesítéseket követelnek tagjaiktól. Nem jó, ha aki egyszer bekerült, explicit távozásáig bennmarad, vagy csak nagyon egyértelmű helyzetben öregszik ki. Igenis, implicit szabályoknak kell lennie a kiesésre, arra ha valaki nem képes folyamatosan szintet lépni.
  • Kiváltság: Igen, az Eötvös Collegiumban ha valaki sikerrel bekerült, ezüst étkészlettel szolgálták ki;a mai Corvinus lakói ingyen lakják a kollégiumot;a Rajknak külön apartmanos épülete van. Hol van ez a saját magunk által felújitott 13. szinthez, aminek több mint fele nem szakkollégista volt az én időmben, és berendezése - ágyak, székek - az alatta lévő szinttel ellentétben még 1985-ös volt? Mennyiszer kértem, hogy a szakkollégiumi elhelyezés ne kéz alatt történjen szobabeosztáskor, hanem legalább egyértelmű pipa jelezze (bár rendes szakkollégium esetén külön felvételi eljárás kéne, pl. kétszemélyes szobákkal - nem, nem érdekel az egyetemi kvóta, a villanykar áldozzon erre erőforrásokat!)?

Ez utóbbi szempontjából a Simonyit a korabeli KB-HK rendesen alultámogatta, sőt, kifejezetten ellenezte az ebbéli törekvéseket - nem lehettek egyenlőbbek az egyenlőeknél. Pedig a kiváltságokért, az elvárt teljesítményért cserébe kapott látható előnyök motiválhatnák az embereket, hajlandóak lennének a külön előadásokat, eredményre kötelező projekteket végigcsinálni. A kiváltságok önmagukban valóban visszatetszést keltenének csak, vagy ami rosszabb, szerencselovagok bányájává tenné a szakkolit. De ha a teljesítménykényszer valós, a tudásszint különbsége nyílvánvaló, és a tagok jól verifikálhatóan reális tudást kapnak, akkor az erre alkalmas emberek érdekében állna, hogy szakkollégisták legyenek.

Kutatás-fejlesztés

Itt még tovább szűkítem a kört, és elsősorban a szoftverinformatikusokra gondolok: az ország egyik legnagyobb kocka közönsége áll előttetek, akiknek előbb volt belső hálózatuk, minthogy a PC-k megjöttek volna Magyarországra (ZX-80), akik megépítették az MIT ablakkijelzőit maguknak, early adopterek a legkülönfélébb technológiákban és közösségi szolgáltatásokban. Pár szerver, pár jó ötlet és itt - leginkább itt - jöhet létre az új, majd a mégújabb iwiw-csoda. Kell ennél több?

A kutatás-fejlesztés viszont úgy nem megy, hogy az emberek energiáját akár csak részben lekötik az általános informatikai infrastruktúra fenntartása: én elhiszem, hogy tök jó, hogy évente egy ember megtanulja a Cisco hálózatok működtetését, de amennyiben ez elvárásssá fajul, és valljuk be, ez megtörtént, akkor az nem működik: igenis, a K+F közösség semelyik része nem felelhet az infrastruktúra fenntartásáért. Egy év alatt a befejezett és népszerű kutatást át kell adni olyan erőforrásoknak, akik képesek ezt fenntartani, de szolgáltatás ne létezzen L’art pour l’art módon - ha senki nem szeretné megtanulni, ha senki nem is használja szinte, egyszerűen megszűnik és kész.

Képzési rendszer

Mindig csodáltam, azok a dolgok, amik kis csapatomban jól működnek - a jó-hely.hu csapata a szakkolis újoncaimból áll gyakorlatilag - nagy rendszerben miért hatástalanok teljesen. Emlékszem, mennyire rajongtam a projektötletekért, végigcsináltam az 5-kredites tárgynak beillő (heti 2 óra előadás, 2 óra gyakorlat) Webtanfolyamot oktatóként és főszervezőként, aztán a tudást sehogyse sikerült visszaforgatni - nem szakkolis újoncok maradtak meg a végére, és vizsgát se lett volna értelmes iratni.

A projektek pedig a KSZK szégyentablóivá váltak - körös-körül a teliírt papírok, azokról, amiket soha, senki nem fog megcsinálni ott. Talán még most is ott vannak, BlueGlue-val odarakva, az üres kollégium falai közt, örök mementóként becsvágyunkra.

Pedig volna értelme: előbb kell a tudás, utána a projekt. Nem ment ez másképp nálunk se: a srácok megkapták, milyen anyagokat kell elolvasni általános tartalommenedzsmentből és konkrétan a Typo3 keretrendszer használatából, minden nap, másnap beszélgettünk szakkollégiumról, teaházról (ők csinálták anno a teaház honlapját - nem annyira azért, mert Ágiéknak szüksége lett volna egyre, hanem mert terepfelmérés és ügyfélinterjú címén jó hangulatú csapatépítéseket lehetett csinálni ott). Aztán persze jött a projekt elkészítése, ami nem sikerült persze csillogóan fényesre, de szépen letették a dokumentációt is az asztalra, és alapvetően korrektül működött a dolog. Azóta tudják a tartalommenedzsment alapjait.

Közel se volt triviális a dolog, de sikerült;mint ahogy sikerült anno egy 8 órás bevezető gyorstalpalóval és naponta kisebb-és-kisebb felügyelettel kifejlesztenünk index-szerű galériát, e-learning rendszert a Typo3-hoz egy másik - szintén szakkolis - társasággal, pusztán pár nap alatt (e-learning: 16 emberóra!).

(Ezek után jöhetett csak a jó hely, a BSS Chat, és más, persze látványosabb és életszerűbb projektek.)

De itt van ellentétnek az Oracle, a SAP tanfolyamok: hol látjátok ezt a tudást most visszaforgatva? Az Oracle projektet követelt;látjátok valahol? Mégcsak szakkolisnak se kellett lenni, hogy részt vehess a tanfolyamokon talán, de a színvonalat és aktivitást ismerve leégés lett volna kifelé.

Nem lehet elvárni, hogy egy frissen bekerült újonc, amikor azt mondja, ért a PHP-hoz, a hello worldnél és a sorba 10 szám kiiratásánál többre gondoljon; meg kell tanítani minták mentén gondolkozni, modellekben létezni, és tanítani kell a modelleket, mintákat is, amik ehhez a területhez kapcsolódnak. Ez erőfeszítés, ez idő, energia, és nem megy a könyv kézbenyomásával egyedül, nem megy a tömegelőadással, igenis, ez pár ember privát párbeszéde - néhány hallgatóé - a metaverzum dolgairól.

Ehhez kellenek azok az emberek, akik ezt a tudást képesek átadni;kellenek azok, akik a tudás átadásának képességét adják át; ne akarjuk beküldeni az átlagkockát, hogy Rezső, te értesz hozzá, tanítsd meg nekik.. Ha Rezső magyarázni képtelen, más világban él, ez így nem működik, mint ahogy az se, ha úgy várjuk, majd az SAP meg az Oracle emberei kiképzik őket; válogatott, tehetséges embereket lehet, de az úgy nem megy, hogy ők erre áldozzák az idejüket, vagy csak bolondokat győzöl meg, hogy érdemes.

Ezen az oldalon nem lehet kommentálni. Nem ide tartozik ez a post de itt kap elegendő nyilvánosságot hozzá. Aki villanykaros, és hozzá szeretne szólni, megteheti a Altalanos.MilyenSzakkolitSzeretnel wikilapon, a nem villanykarosok (pl. más szakkollégiumok tagjai, ipari szereplők, stb) pedig a milyenszakkolitszeretnel kukac adamnemeth pont hu e-mail címen.