Kiosztották az idei D&AD díjakat. Lesz még róluk szó, de egy díjazottat különösen ki szeretnék emelni:

Az év reklámfilmje a Sony Bravia Balls című reklámja lett (by Whitehouse PP)!

Annyira zseniális ez a reklám, hogy nem akartam a többiekkel együtt foglalkozni vele, ezért inkább különveszem.

Youtube link (valaki mondja el nekem, miért nem működik az embed???)

Várd meg, amíg teljesen letölt a video, különben élvezhetetlen (nem a minőségéért szeretjuk a flash videokat), de inkább nézd meg ezt.

Mint tudjuk, minden idők legjobb reklámfilmjének az Apple 1984 c. reklámját kiáltották ki, azonban a Balls még ezen is túltesz:

  • Csendes
  • Hosszú
  • Nem mutogatják a terméket állandóan
  • Ingergazdag
  • Letisztult

No, és akkor most itt álljunk meg egy szóra: a reklámnak nem hangosnak, rátukmálosnak kéne lennie, hanem szimplán ingergazdagnak. A Sony reklámja pont azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy miközben kimenekülünk a Ph érték elől a konyhába, egyszercsak azt halljuk, hogy a TV-ben a szokásos gagyogás helyett lágy zene szól. Odamegyünk, hogy kamaszlányunk (hugunk, barátnőnk, nővérünk stb) átkapcsolt-e valami zenecsatornára, de nem, csak labdák pattognak gyönyörű harmóniában a képernyőn.

Az indexes megjelenése után egy teljes hétig folyamatosan futott ismétléses üzemmódban ennek a reklámnak a nagy felbontású verziója a gépemen. Nem vicc. Órákig el tudtam bámulni.

Persze nem biztos, hogy jó lenne, ha az összes reklám ilyen lenne (hírdetés szempontjából: a reklám egyik (gyakori) célja a feltünéskeltés, amit rendszerint hanggal próbálnak elérni, de ha mindenki azzal próbálja, lehet csenddel is), de én lehet, szívesebben nézném meg az ilyen reklámokat, mint a köztük lévő műsorokat :)

További szépsége a filmnek, hogy kézzel vették fel: a kamerákat és operatőröket néhány másodperc után a tömegoszlatásoknál is látott plexipajzsok mögé bújtatták, nehogy a lepattogó 250 000 labda kárt tegyen bennük. Aztán összeszedték őket, és folytatták.
Semmi digitális trükk (pontosabban, de, természetesen van: főként színkorrekció és vágások, de a labdák, a béka, azok tényleg ott vannak), ez a film évekkel ezelőtt eszébe juthatott volna bárkinek, de az ötlet legyűgöző.

A filmezéshez egyébként 35 mm-es kamerákat használtak, különböző sebességgel felvéve az egyes beállításokat - ezért látszanak néhol “lassított felvételnek”, pedig valójában a kamera “pörgött gyorsabban”.

A filmet majdnem bármelyik hegyre épülő város belvárosában felvehették volna (pl. a Rózsadombon is szerintem), a kiválasztott szerencsés azonban San Francisco lett. Az is szép, hogy innen nézve nem is tűnik olyan luxusnak az egész.

Akár egy 80-as évekbeli kamaszjátékfilm is lehetne Budapestről…

Linkek: